A főzés mindig is az életem része volt, gyerekkorom óta. Gyakran kellett segítenem szüleimnek a főzésben otthon, így elég jó gyakorlatot szereztem a magyar ételek elkészítése terén. Időközben megtanultam értékelni azokat a dolgokat és praktikákat, amiket tanultam a hagyományos magyar ételek kapcsán és már szerencsésnek érzem magam miattuk, mert nagyon megkönnyítette az életemet az egyetem alatt, hiszen nem a nulláról kellett kezdenem a főzést, hanem magammal vittem egy alap tudást, amit bővíthettem az évek során. Édesapám az aki szeret kísérletezni és neki jó érzéke van ahhoz, hogy új fogásokat alkosson meg. Vannak ételek, amiknek meglehet, hogy van egy eredeti változata valahol, de nekem csak az általa elkészített “arra gondoltam csinálhatnánk valami olyasmit, hogy” verziók vannak meg a fejemben. Így sok újdonságot tudtam mondani/mutatni kollégáimnak az ebédidők folyamán.

A felnőttkori ebédeknek köszönhetően ébredtem rá, hogy tényleg elég sokféleképpen készíthetünk el azonos ételeket. Sokszor beszélgettünk kollégákkal, hogy náluk ezt nemcsak, hogy esetenként másképp készítik, de többnyire másképp is hívják őket pl. amit mi darakásának hívunk azt a legtöbben tejbepapinak/tejbegríznek, ami nálunk sűrű meggy azt mindenki másnál meggyszósznak hívják és sok ilyennel találkoztam az évek során. Az egyetem alatt sokat költöztem, mire kicsit hosszabb ideig maradni tudtam egy helyen. Illetve időközben nálam laktóz és tejfehérje allergia derült ki, így némileg változtatni kellett az étrendemen, ami szintén plusz kreativitást igényelt, de szerencsére rengeteg lehetőség közül lehet válogatni.

Az évek alatt többféle lakótársam is volt így még gazdagabb lett az étel ismeretem és tágult a látóköröm is. Volt vega lakótársam is, aki sok finom recepttel gazdagított. Valamint hosszabb ideig volt lakótársam, aki velem ellentétben ritkán főzött korábban és élvezte, hogy bele tud tekinteni ebbe a világba is. Vele gyakran főztünk együtt és mivel ő is nyitott volt az ázsiai és más kultúrák konyháira – legalábbis arra, amit mi laikusként az internetről össze tudtunk hozni – mellette sokféle más ételt is kipróbáltunk, mert ő is vevő volt a kísérletezésre.

Az sors pedig úgy hozta, hogy az életemet egy kínai férfival kötöttem össze és így testközelből tapasztalhatom meg milyen egy ázsiai családban élni. Az első nagy különbség, amit fel kellet ismernem, hogy náluk merőben mások azok az ételek, amik az asztalra kerülnek, mint azok, amiket mi a kínai gyorsbüfékben eszünk. Persze ez nem olyan meglepő, mert sorozatokban már találkozhatunk tipikus tradicionális ételekkel, de élőben kóstolni és az asztalon látni kicsit kultúrsokkot tud okozni elsőre. És onnantól, hogy kínai párom lett, így gyakoribbá vált az is, hogy nem csak magyar ételeken munkálkodom a konyhában. Igaz párom megeszi a magyar ételeket is, de gyakran érzem rajta, hogy hiányzik a házi koszt neki, így jobban elkezdtem bele ásni magam a kínai konyhakultúrába és amikor ő főz próbálom ellesni a praktikákat. Illetve, amikor próbálkozom egy számomra új fogással és bizonytalan vagyok valamiben tőle tudok segítséget kérni, hogyan is kéne hozzá látnom a dolognak – szerencsémre mindig készségesen segít.

Párom – a nevét az egyszerűség kedvéért rövidíteném a továbbiakban “L”-ként – és családja révén ismerkedtem meg a hagyományos kínai ételekkel, és őszintén az ízek és aromák semmihez sem hasonlítottak, amit korábban kóstoltam. Az ételek a sóstól az édesig változatosak, a fűszerek és aromák mind az újdonság erejével hatnak rám és kezdem meg-meg ismerni mik azok, amikkel sajnos én nem vagyok jóban, mint például a koriander. Szerencsére L Édesanyja nagyon kedves és figyelmes, mert ügyel ezekre a dolgokra. Ezeknek az ételeknek az önálló elkészítése nagy kihívást jelent jelen pillanatban, de a családtól kellő támogatást kapok, hogy ne adjam fel. Vannak ételek, amik egyenlőre kifognak rajtam, de szerencsére Anyósom nem rest önként megfőzni ezeket, aminek persze nyomába se érhetek.

Ezek a tapasztalatok és élmények azok, amik miatt úgy határoztam belefogok a blog írásába. Szeretném megosztani a tapasztalataimat és praktikákat, amik egyszerűsítették a főzést és a mindennapokat az ételérzékenység és allergia miatt. Mellette a nálunk jól bevált recepteket szedném össze, valamint a próbálkozásokat más kultúrák ételeiből, hátha más is kedvet kap hozzájuk. L szerencsére partner az új ötletek kipróbálásában és a két kultúra ötvözésében.

Remélem, hogy a blogomon keresztül megoszthatom a főzés iránti szeretetemet és a különböző kultúrák ételeinek megismerése iránti szenvedélyemet. Bízom benne, hogy ezeken keresztül mások is kedvet kapnak a kísérletezésekhez és újdonságok kipróbálásához. Hiszem, hogy az ételek egyesíthetnek bennünket, és izgatott vagyok, hogy folytathassam kulináris utamat, miközben új konyhákat fedezek fel, és bővítem tudásomat a nemzetközi ízekről.

Még a végső formája a blognak alakulóban van, de úgy éreztem belevágok a dologba. Jelenleg az új ételek kipróbálása még csak most kezdődik számunkra, hisz abban a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy bővült a családunk nemrég, és igaz még messze van a hozzátáplálás ideje, de az még izgalmasabb kaland lesz a számunkra. Bár már maga a csöppség érkezése is rengeteg kérdéssel jár, hiszen két kultúra szokásait kellett a gyermekágyi időszak alatt összeegyeztetni, pl. a kínaiaknál elég szigorú szabályok és étrend várja a haza érkező anyukát. A gyermek jelenleg elég sok időt kér magának, így ahogy időm fennmaradó időm engedi jelentkezem a hol ismertebb, hol kevésbé ismertebb receptekkel és ehhez hasonló kicsit élmény megosztós bejegyzésekkel.