A reggeli – és szinte az összes többi étkezés is lényegében – egy kínai családnál általában nyüzsgő esemény, sokféle étellel az asztalon. A mi magyar reggelinkkel ellentétben, amely gyakran könnyű és/vagy édes. A kínai reggeli általában levest, gőzölt tojást, tofut, tésztát és különféle sós ételeket tartalmaz. Nem ritka, hogy ecetes zöldségek, galuska, szójatej kerül az asztalra.

Így párom családjánál bőven van mivel barátkoznom, mert nagyon sok olyannal találkozom, ami számomra nem megszokott. Ezek egy jórésze amiatt is fura nekem, mert teljesen másban szocializálódtam. És itt nem csak a magyar ételekre gondolok. Itt lehet nagyban közrejátszik az is, hogy én vagyok a legidősebb a testvéreim közül, de a nagycsaládon belül is, ezért hasonlóképp tapasztaltam a dolgokat, amikor nyaralni vagy csak hétvégére mentem át rokonokhoz, mint, ami nálunk volt otthon, hogy mindig ki kellett vennem a részem a teendőkből.

Volt osztálytársak, barátoknál láttam, hogy nem minden magyar családnál van hasonlóan mint nálunk, így itt nem kifejezetten a kultúra az ami miatt nekem még van mit megszoknom. Nálunk otthon nem vagyunk kiszolgálva, hanem azért a reggelit mindenki meg tudja csinálni magának, adott kor után. Aztán azért nem is hagyunk mindent magunk után az asztalon, hanem legalább a mosogatóig elvisszük, mosogatógépbe berakjuk – még mikor a húgaim kicsik voltak én voltam akinek főként segítenie kellett anyának, amivel semmi gond csak a húgaim lassabban szokták meg, hogy el kell pakolniuk maguk után, vagy segíteni kell a házi munkában is. De a főzés szintén hasonlóan nagy részt tette ki a “feladataimak”, és szerettem, szeretek is főzni – ezért is vagyok most itt ugye. Ezzel elég nagy önállóságra tettem szert, ami a későbbiekben igazán jól jött. Nekem mázlim volt, mert nemcsak anyukámat láttam főzni, hanem nagyon sokszor apukám is főzött. Ő is szeret főzni és kifejezetten kreatív is ezen a téren.

De amit tapasztalok L családjánál az kicsit más. Anyósom egy tündéri teremtmény, bár néha elég erőszakos tud lenni és nem fogadja el a nemet válaszként, de puszta jóindulatból, ha lehet így fogalmazni. Amikor wonton levest csinál reggelire még mindig nem tudom megértetni vele 4-5 húsos táska is éppen elég és az se biztos meg tudom enni mindet, de ő nem tágít mindig többet tesz bele és mindig az a vége, hogy nem tudom megenni mindet és azt kérdezgeti, hogy “nem szereted?!?! Nem finom??” és hiába mondom de finom, csak SOK.

És be kell valljam tuti finnyás is vagyok, de ha apukám készít pacalt, oldalast vagy bármilyen zsíros résszel rendelkező húst azt én nem eszem meg, ahogy a cupákos részeket a csontról vagy a bőrét a csirke bármelyik részéről is ott hagyom, mert nem szeretem – ezeket előre leválogattam és ment mindig apa tányérjára aki örömmel megette helyettem. L-nél meg mindenki szereti az ilyet, sőt inkább ilyenből főznek, szimpla szálkás húst én nem gyakran látok az asztalon.

De ahogy telik az idő azt veszem észre magamon mindent kezd jobban bírni a gyomrom. Az elején maga a fűszervilággal sem volt jóban a gyomrom, de próbálkozom. A kicsit csípős az még mindig nagyon csípős nekem szóval ezzel nem tudok megbarátkozni. Az egyik legviccesebb dolog szerintem, hogy mivel nem tudják a szülei mit főzzenek mit szeretek és mindig megkérdezik, de ha még nem ettem, akkor sajna nem tudom megmondani szeretem-e vág sem. És ha véletlenül megdicsérek egy ételt, elég csak hogy finom volt köszönöm, biztosra vehetem akkor mostantól szinte minden ottlétünkkor csinálnak.

De nálunk otthon az volt, vagyis még mindig az a szokás/illem, hogy ha befejeztem az evést mielőtt felálnék az asztaltól azért megköszönöm az ételt pl.: köszönöm szépen elég volt és (nagyon) finom volt. De ilyet itt ki se merek ejteni a számon, mert örökké pirított tésztát, vagy rizst fogunk enni.

Meglepőbbnél meglepőbb dolgok kerülnek olykor reggelire elém, és ha tudok készülni magamnak mielőtt megyünk én is bőven tudok számukra meglepetést okozni.

Kóstoltam már ilyen szójábol készült puding szerű valamit, amit ők szintén levesként ettek, hát nekem sajna nem jött be, mert elég éhes is maradtam utána és a szója izét így magában nem is szeretem, növényi tejből se szoktam venni pont ezért. Aztán volt ilyen tojás, amit mondthatni gőzben főznek meg/gőzölnek. Ennek is olyan puding beütése van ránézésre. Ez lényegében felvert tojás, amit egy tálban a fazékba tesznek, amiben van víz és gőzben megfőzik. És szintén kicsit szója szoszos keverékkel ízesítik és úgy eszik.

Aztán náluk is vannak kásák tele számomra ismeretlen dolgokkal és vagy cukroznom, vagy jól megsózom – épp kedvemtől és a benne lévő valamelyest felismerhető dolgoktól függően – mert semmit nem tesz bele anyukája ízesítés gyanánt, csak a hozzávalókat. Minden bizonnyal ez így sokkal egészségesebb lenne, mert mi magyarok azért tényleg túl sósan étkezünk.

Anyukája, mint említettem nagyon aranyos és a kelleténél gyakrabban főz helyettem is. Nem ritka, hogyha a férje bent a városban dolgozik, akkor kajástul mindenestül jön. De nem csak neki visz kaját, neeeem előtte beugrik egy hatalmas adaggal hozzánk és megy tovább. Reggelente is van, hogy fél 8 előtt ír, hogy ne csináljak reggelit mert hoz!!! Aztán ilyenkor még csak a kislányom rendezem egyenlőre, így szerencsénkre még pont időben jelez, hogy ne álljak neki semminek.

Illetve van ez a “palacsinta” náluk, amit rendszeresen csinálnak. Ezzel már én is próbálkoztam de közel nem sikerül elérni azt “színvonalban”, amit anyuka hoz. Ez változatosabbnál változatosabban van ízesítve, talán ez a jó szó rá. Ez lényegében egy lisztes vizes tészta, amit kinyújtanak, majd megkennek és megszórnak töltelékkel, aztán vagy feltekerik és újra nyújtják, vagy csak bezárják a széleit majd kisütik a serpenyőben. Ezt kifejezetten szeretem, csak a hatalmas gyömbér és zsíros hús részeket nem győzöm kiszedni evés közvben. Tele van zöldségekkel és ilyen-olyan hússal, szalonnával, d enéha csak szezámmag, újhagyma stb., éppen mi volt kéznél alapon készül szerintem.

Meg persze a tészta levesek netovábbjai jöhetnek még reggel. Ebben az esetben, viszont nem olyan túlzsúfolt, mint egy ebéd vagy vacsora, hanem könnyedebb – bár ahogy érzékelni szoktam csak nekem nem pakolják annyira tele, de L tányérja mindig tele ilyen hús hegyekkel, zöldségkel, akár algával stb. Sokszor pakol anyuka még tükör tojást is rá ami nekem elég fura de tény laktatobb vele, de ha nem tükörtojás, rendes lepirított az szinte biztos van benne, vagy ha tojás leves akkor a levesbe főzik bele.

Illetve szezonálisan szokott változni a levesbe való. Töktől kezdve szinte bármit bele tesznek. És mellé mindig van válogatható zöldség, plusz hús és bármi, ami vacsiról maradt, vagy majd ebédre lesz és már reggel kész. Aztán az sem ritka, amikor anyuka csinál egy jó adag gőzőlt gombócot és az is van melegítve a reggelihez – persze a leves mellé, mert azt nem ússza meg az ember ilyen esetben sem – vagy pirított táskát csinálnak a leves mellé. Nem tudom ilyenkor ezt köretnek szánják-e vagy hogy minek számít ez náluk, de ilyenkor még kevesebb fogy a levesemből mert én 2 anyuka féle gőzgombóccal jól lakok leves nélkül is. Reggelire vannak könyebb leves verziók is, nekem itthon inkább ezeket kell csinálnom reggelente, ha megkértezem L-t mit szeretne reggelizni. Ritka, hogy jó nagyadag tésztával megpakolt reggelit igényelne. Anyukája nem igazán kérdez ő megcsinálja és nem sok választása van meg kell egye.

Így átfogóan ezek a legszembetűnőbb különbségek, amiket eddig a reggeli alkalmával tapasztaltam, de nem kétlem az idő előrehaladtával még lesz jópár, amit fel kell dolgozzak. Ahogy említettem én is igyekszem azért L-nek a megszokott reggeliket asztalra tenni, mert saját magamon tapasztalom, milyen nehéz, ha mást eröltetnek rád. Vannak sikeresebb és kevésbe sikeresebb alkalmak, de ha meg se próbálnám az szerintem nagyobb baj lenne.